Manekineko
Japánban az ősidőktől fogva csodálták és kedvelték a cicákat, szépségük, kecsességük, ügyességük miatt. A nemesek udvarában, buddhista templomokban mindig laktak cicák: voltak, ahol a régi kéziratokat óvták meg a patkányok étvágyától, másutt valódi házi kedvencként kényeztették, ölben hordozták őket.
Egy ősi legenda szerint valamikor réges-régen történt, hogy egy tehetős úr a boldogságot keresve vándorútra indult. Egy közelgő vihar elől egy roskadozó, öreg szentélyhez közeli fa alá menekült. A földesúr megpillantott egy, a szentély előtt ülő cicát, amint az a mancsával magához hívogatta az urat. A földesúr először megrökönyödött, majd erőt vett rajta a kíváncsiság és elindult a cica felé. Ekkor a fába villám csapott, s az úr az életét köszönhette a cicának. A tehetős gazda jó barátja lett a szegény szerzetesnek és támogatója a szentélynek. A Gotoku-dzsi szentélybe így máig is érkeznek a cicák szerencsehozó erejében bízó látogatók.
A Feng Shui szerint is ez az egyik legszerencsésebb talizmán, ami a gazdagság, lehetőségek szimbóluma is egyben.
A fehér cica a szerencsét hívja a közeledbe.
A fekete cica elűzi az ártó gondolatokat, betegséget.
Az arany színű cica jólétet hoz tulajdonosának.
A rózsaszínű pedig boldog szerelmet ígér.
A cica feltartott bal mancsa vendéget, barátokat, míg a jobb mancsa pénzt, jólétet csalogat a házba.
